Több olyan zenész is van, akiket nagyon tisztelek a munkájukért, ilyen pl. Jeff Scott Soto is, aki annak idején Yngwie J. Malmsteen mellett mutatkozott be. Többször is volt szerencsém látni színpadon, és sosem okozott csalódást, mindig is azt a minőséget hozta, amit az ember elvárhat tőle.
Először 2013-ban láttam a Barba Negrában, ahol egy fantasztikus koncertet adott. Annak ellenére, hogy ez egy szólóprojekt, zenésztársait teljesen egyenlő társakként kezelte, előadták egyik gitárosának, Jorge Salánnak Risk c. dalát, David Z szólózott, Edu Cominato pedig énekelt a dobok mögött. Egy teljesen összeszokott csapat állt a színpadon, az utolsó dalként előadott Steel Panther szám a capella feldolgozása pedig egyszerűen zseniális volt. A koncert után volt lehetőségem találkozni Jeff-fel, aki egy elképesztően kedves figura, aki tisztában van a tehetségével, mégsem játssza a "nagy rocksztárt".
Első találkozás Jeff Scott Soto-val 2013-ban
Legközelebb 2014. januárjában láthattam Soto-t színpadon, méghozzá a Trans-Siberian Orchestra bécsi koncertjén, akikhez 2008-ban csatlakozott. A koncerten eljátszottak több Savatage dalt is, aminek külön örültem, hiszen akkor még úgy gondoltam, sosem fogom a legendás zenekart színpadon látni. Valószínűleg ez az álmom mégiscsak valóra válhat 2015-ben, hiszen a Savatage jövőre újra összeáll (további infók itt). A koncert előtt Al Pitrelli-vel készítettem interjút, aki később a turnémenedzserével küldött két VIP pass-t, aminek segítségével találkozhattam a fellépőkkel, köztük Soto-val is, aki megint csak maga volt a jókedv. Sőt, már előre integetett, ő jött oda hozzánk, kérdezte, hogy minden rendben volt-e az úton... hát lehet nem szeretni egy ilyen embert? :)
Soto-val a Trans-Siberian Orchestra fellépése után Bécsben
Nem sokkal a bécsi koncert után a Hammer Concerts bejelentette Jeff Scott Soto következő magyarországi koncertjét, amire májusban került sor a Club 202-ben. Azon a koncerten dolgozhattam is, így a zenekar érkezésétől fogva ott lehettem velük. Jeff májusban egy 30 éves jubileumi turnéval érkezett, aminek keretében nem csak saját dalait adta elő, de játszottak W.E.T., Axel Rudi Pell, Malmsteen, Talisman számokat is, sőt még két dalt a Rocksztár c. filmből is, hiszen azokhoz is Soto adta hangját. Igazán sajnálhatja, aki kihagyta ezt a koncertet, mert a hangulat nagyszerű volt. Az este folyamán egy átfogó interjút is készítettem Soto munkásságáról, eddigi szerepléseiről, projektjeiről, illetve az új zenekaráról, amit az alábbi linken el is olvashattok:
A legutóbbi budapesti fellépést követően
A koncert után Jeff és a zenekar persze a rajongókra is szánt pár percet, mindenkivel elkészült a közös fénykép, és a srácok jó pár autogramot is kiosztottak. Mielőtt elindultak a hotelbe, jelezték, hogy éhesek, viszont a szálloda étterme már bezárt, így útnak indultunk, és az Oktogonnál lévő Istambul török éttermet vettük célba, ahol a gyrosok mellett a közös éneklések sem maradhattak el, a srácok láthatóan örültek, hogy újra együtt játszhatnak, hiszen a budapesti koncert volt az első a 30 éves jubileumi turné dátumai között.
Mivel másnap nem volt koncertjük, Budapesten töltötték az időt. Városnézést terveztek, de előtte egy-két hangszerboltot kellett felkeresnünk, volt egy kis gond a gitárerősítővel, illetve a basszusgitárral is. Az egyik boltban még egy kis születésnapi köszöntésen is részt vettünk.
Miután orvosoltuk a problémákat, már tényleg a belváros következett. Első megálló a Hard Rock Café volt, ahol a zenei ereklyék társaságában elfogyasztottuk késői ebédünket, majd utána a Duna-part és a Váci utca felfedezése következett, meg persze egy kis vásárlás, amit a srácok kezdeményeztek. Gyorsan repült az idő, hamar beesteledett, elindultunk hát vissza a kocsihoz, amire éppen kerékbilincset akartak rakni... Nem indult egyszerűen a turné... Miután ezt sikerült megelőzni, visszamentünk a hotelbe, ahol még az étteremben összeültünk egy kis közös borozgatásra. Sőt, még a SOTO zenekar leendő első albumába is belehallgathattam. :) Elég későn köszöntünk el egymástól, de még egy ígéretet tettem, holnap mikor indulnak, még integetek nekik.
Ennek eleget téve tízkor meg is jelentem a hotelnél. Az ébredés egyeseknek nehézre sikeredett, Edu tíz óra előtt egy-két perccel indult reggelizni. Nagy nehezen bepréseltek mindent a kisbuszba, és elindultak a következő koncerthelyszín, Olomouc felé.
Történetem itt még nem ért véget, következő hét végén repülőre ültem és irány Svájc. A budapesti koncert után folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, és úgy döntöttem nekem ennyi még nem volt elég. Ilyen késői foglalásnál örülhet az ember, ha egyáltalán kap repülőjegyet... Az éjszakát a reptéren töltöttem Zürichben, majd másnap vonattal mentem tovább Prattelnbe. Mondanom sem kell, a reptéren egyszerűen nem bírtam aludni, és még ráadásul hideg is volt. A vonaton elbóbiskoltam tíz percre, de aztán felriadtan, mert fogalmam sem bolt, mennyi idő alatt érünk Prattelnbe...
Prattelnben megnéztem az aznapi esti koncertet a legendás Z7-ben, ahol szinte minden zenekar megfordult már, a hely nagyon hangulatos, az emberek nagyon kedvesek, a főztjük meg egyszerűen isteni! Olyan finom halat még sehol sem ettem...
Persze a koncert is zseniális volt, pont mint ahogyan várható volt. A srácok bolondoztak a színpadon, ha megláttak egy jó kis póló valakin a közönségben, egyből rákezdtek a felsőn látható zenekar egyik dalára, nagyon jól éreztem magam, és ha vonakodva is, de be kell ismernem, hogy a svájci koncert még jobb volt, mint amit Budapesten adtak. Persze itt még nem ért véget aznapra a bulizás, a backstage-ben hamar egy össznépi, "tábortüzes" énekelgetés alakult ki. Egy szál gitár, három zenekar, sok-sok fantasztikus énekes és zenész egy helyen. Hajnali kettőig tartott a dalolászás, akkor ugyanis kizavartak bennünket a klubból...
Másnap délelőtt indultunk Németországba, Bochumba, ami jó pár órára volt Svájctól, egyszerűbben fogalmazva, szétültem a fenekemet, mire odaértünk... Három napot töltöttünk Bochumban, mivel a memmingen-i koncertet a szervezők visszamondták. Abban a három napban kijutott mindenből, végeláthatatlan vásárlások David Z-vel, gyorskaja tömérdek mennyiségben, spagetti-fagyi, óriás turmixok, Piss In My Pants felvétel, Talisman dalok gyakorlása BJ-vel, gyors látogatás Volker által (Axel Rudi Pell basszusgitárosa), promo fotózás a SOTO-hoz, szóval nem unatkoztunk.
Május 21-én Essenben adtak koncertet, ami Bochumtól kb. 20 percre volt. Az aznapi koncerten Volker vette át a basszusgitárosi posztot az ARP-medley idejére. Az esseni közönség sem csalódhatott, megint csak fantasztikus koncert volt, Jeff-et még egy különleges ajándékkal is meglepték a rajongói. Aznap elmaradt a koncert utáni bulizás, hiszen másnap indultak Münchenbe, ami ugye Németország déli részén található, megint csak jó pár óra utazás...
Másnap reggel következett a búcsú, kitettek engem a bonn-i repülőtéren, és München felé vették az irányt, ahol újabb rajongók, újabb fantasztikus koncert várta őket. Nagyon jól éreztem magam azokban a napokban, azóta is majdnem napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Abban a kb. egy hétben sok mindent megtudhattam a srácokról, pl. miért is lett énekes Jeff, hiszen először billentyűs hangszereken játszott, egy-két háttérinfót a Queen-es dologról, jó pár sztorit Malmsteenról, David Z zenész családjáról és őrületes kalandjairól, valamint bizarr kutyamániájáról, képeken megismerhettem Edu tündéri kislányát, vagy épp megtudtam, hogy BJ hogyan is lett BJ, hiszen egy teljesen hétköznapi brazil nevet visel az útlevelében...
Tűkön ülve várom, hogy megjelenjen végre az új SOTO lemez, ami zseniális lett, ezt biztosan tudom, mivel volt alkalmam többször is végighallgatni a lemez anyagát. És remélem, a megjelenés után újra turnéra indulnak, és hogy ezúttal sem hagyják ki kishazánkat...
Mivel másnap nem volt koncertjük, Budapesten töltötték az időt. Városnézést terveztek, de előtte egy-két hangszerboltot kellett felkeresnünk, volt egy kis gond a gitárerősítővel, illetve a basszusgitárral is. Az egyik boltban még egy kis születésnapi köszöntésen is részt vettünk.
Születésnapi köszöntés három szólamban by: Jeff Scott Soto, David Z, BJ
Miután orvosoltuk a problémákat, már tényleg a belváros következett. Első megálló a Hard Rock Café volt, ahol a zenei ereklyék társaságában elfogyasztottuk késői ebédünket, majd utána a Duna-part és a Váci utca felfedezése következett, meg persze egy kis vásárlás, amit a srácok kezdeményeztek. Gyorsan repült az idő, hamar beesteledett, elindultunk hát vissza a kocsihoz, amire éppen kerékbilincset akartak rakni... Nem indult egyszerűen a turné... Miután ezt sikerült megelőzni, visszamentünk a hotelbe, ahol még az étteremben összeültünk egy kis közös borozgatásra. Sőt, még a SOTO zenekar leendő első albumába is belehallgathattam. :) Elég későn köszöntünk el egymástól, de még egy ígéretet tettem, holnap mikor indulnak, még integetek nekik.
Ennek eleget téve tízkor meg is jelentem a hotelnél. Az ébredés egyeseknek nehézre sikeredett, Edu tíz óra előtt egy-két perccel indult reggelizni. Nagy nehezen bepréseltek mindent a kisbuszba, és elindultak a következő koncerthelyszín, Olomouc felé.
Jeff Scott Soto-val mielőtt elindultak Olomouc felé
Prattelnben megnéztem az aznapi esti koncertet a legendás Z7-ben, ahol szinte minden zenekar megfordult már, a hely nagyon hangulatos, az emberek nagyon kedvesek, a főztjük meg egyszerűen isteni! Olyan finom halat még sehol sem ettem...
Persze a koncert is zseniális volt, pont mint ahogyan várható volt. A srácok bolondoztak a színpadon, ha megláttak egy jó kis póló valakin a közönségben, egyből rákezdtek a felsőn látható zenekar egyik dalára, nagyon jól éreztem magam, és ha vonakodva is, de be kell ismernem, hogy a svájci koncert még jobb volt, mint amit Budapesten adtak. Persze itt még nem ért véget aznapra a bulizás, a backstage-ben hamar egy össznépi, "tábortüzes" énekelgetés alakult ki. Egy szál gitár, három zenekar, sok-sok fantasztikus énekes és zenész egy helyen. Hajnali kettőig tartott a dalolászás, akkor ugyanis kizavartak bennünket a klubból...
Másnap délelőtt indultunk Németországba, Bochumba, ami jó pár órára volt Svájctól, egyszerűbben fogalmazva, szétültem a fenekemet, mire odaértünk... Három napot töltöttünk Bochumban, mivel a memmingen-i koncertet a szervezők visszamondták. Abban a három napban kijutott mindenből, végeláthatatlan vásárlások David Z-vel, gyorskaja tömérdek mennyiségben, spagetti-fagyi, óriás turmixok, Piss In My Pants felvétel, Talisman dalok gyakorlása BJ-vel, gyors látogatás Volker által (Axel Rudi Pell basszusgitárosa), promo fotózás a SOTO-hoz, szóval nem unatkoztunk.
Május 21-én Essenben adtak koncertet, ami Bochumtól kb. 20 percre volt. Az aznapi koncerten Volker vette át a basszusgitárosi posztot az ARP-medley idejére. Az esseni közönség sem csalódhatott, megint csak fantasztikus koncert volt, Jeff-et még egy különleges ajándékkal is meglepték a rajongói. Aznap elmaradt a koncert utáni bulizás, hiszen másnap indultak Münchenbe, ami ugye Németország déli részén található, megint csak jó pár óra utazás...
Volker Krawczak basszusgitárossal az esseni koncert után
Tűkön ülve várom, hogy megjelenjen végre az új SOTO lemez, ami zseniális lett, ezt biztosan tudom, mivel volt alkalmam többször is végighallgatni a lemez anyagát. És remélem, a megjelenés után újra turnéra indulnak, és hogy ezúttal sem hagyják ki kishazánkat...
Jeff, Edu, Bella, Dave, Jorge, Peter, BJ és Ingo társaságában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése